Szeressük egymást gyerekek!

Az elmúlt szünidőben a legtöbb helyen, ahol emberek énekelve szórakoztak, egy kedves melódiával bíró dal ütötte meg a fülünket. A szövege ellenkezik a spiritiszta igazsággal, mert a sírt végállomásnak mondja, amelyből nincs felébredés, de a refrénje nagyon szép, mert a szeretetre figyelmeztet ekképpen (Seress Rezső, Szeressük egymást gyerekek):

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs,
Ennél szebb szó, hogy szeretet
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár
Szeressük egymást gyerekek,
Mert minden percért kár!

A mulatozó és éneklő emberek, ezen sorok éneklése közben elérzékenyültek, ez természetes, mert az életnek, szeretetnek és a sírnak az egyidejű említésére, megrezdülnek a lelkünk húrjai és szomorúsággal és örömmel vegyes, különös érzéseket váltanak ki. Ezen érzések, rezgések nem múlnak el mindjárt, hanem elkísérnek, velünk vannak még akkor is, amikor már csendben elmélázva, ballagunk tovább a csendes, nyári éjjelen. Mi még másnap, sőt harmadnap is, önként ismételjük magunkban.

E dalocska azért oly ragadós, mert a refrénje arra szólít fel, hogy szeressük egymást. Az egész világ ma a szeretet után vágyakozik, mert nagyon nélkülözi azt. Az élet nyomorát felejteni akaró ember, a köznép, azért énekli már oly kitörő hévvel azt, hogy „A szív a legszebb kincs, ennél szebb szó, hogy szeretet a nagyvilágon nincs.”, mert érzi, hogy e veszni induló világon, más nem segít csak a meleg szív, vagyis a szeretet!

A dalból kicsendül a sorok között a keserű kiábrándulás mindenből, ami e világhoz tartozik. A dalból vehemens, elemi erővel kitör az az igazság, hogy nem érdemes vagyont gyűjteni, nem érdemes vagyonért egymást legázolni, kapzsiságból százezreket nyomorba dönteni és országokat megcsonkítani, hiszen az élet úgyis tovaszáll, és a sír mindent magába zár, a gazdagot, a szegényt. A dalból kiérezni azt is, hogy nem érdemes a nincstelenség miatt búsulni, a jövő miatt aggodalmaskodni. Minek? Hiszen az élet úgyis tovaszáll és a sír mindent magába zár, a nyomort is, a bánatot is, csakúgy, mint az örömöt. Ne irigyeljük tehát azt, akinek még jó dolga van, ne lázadozzunk az ellen, hanem szeressük egymást, mert minden percért kár, amelyből hiányzik a szeretet! A dal, a szeretet dala, elűzi a haragot, a gyűlöletet, mert mialatt valaki a szeretetről dalol, az alatt nem tud haragudni, gyűlölni. Ezért a daloló emberek sohasem olyan veszedelmesek, mint akik hallgatnak.

A dalnak csodálatos hatása van a lélekre, különösen akkor, ha szeretetre int és feltünteti annak az életnek a hiábavalóságát, amely életben nincs szeretet. Mindaz pedig, aki, vagy ami a szeretetet hirdeti, és a szeretetnélküli életnek a céltalanságát kiemeli, a spiritizmus szolgálatában áll. Mert mi a tulajdonképpeni spiritizmus? A szeretetnek a tanítása akár a szellemek, akár az emberek által, és a szeretetnek az elfogadása. A spiritizmus szolgálatában áll tehát ez a kis dalocska is, ha soha el nem felejtjük, ha állandóan a fülünkbe csengenek az utolsó sorai: „Szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár, az élet úgyis tovaszáll!”

Ezen sorokban foglalt gondolat rezgései, ereje kísérjen bennünket mindig, mindenhol, mert annak a gondolatnak a rezgésszámai, hogy: „Szeressük egymást gyerekek.”, felsegítenek bennünket a Szeretet, az Alázat hegyére, és levezetnek bennünket a gőg, a gyűlölet, az irigység magaslatáról. És ha kint vagyunk az emberforgatagban, vagy ha ott vagyunk a mi kicsiny családi, vagy baráti körünkben, akkor is kell, hogy a fülünkbe csengjen e három szó: „Szeressük egymást gyerekek!”, mert ezen szavaknak, ezen szavak által felerősített, meghatványozott gondolatnak hatalma van arra, hogy átváltoztassa a mi mindennapi életünket, hogy fenntartsa köztünk az összhangot, és egy egységben tartson össze bennünket. Lássuk csak néhány példában:

Vegyük először a leggyakoribb esetet. Együtt vannak a férj és a feleség, beszélgetnek egymással. Egyszer csak az egyik olyat mond, ami a másiknak nem tetszik, vagy az egyik kifogásolja a másiknak a magatartását. A kellemetlen szó, sértő választ vált ki, a sértő válasz indulatot, az indulat pedig veszekedést, sírást, vagy olyan könnyeket, amik nem lesznek elsírva, és a boldog családi fészek már is fel van dúlva sokszor napokra is. Pedig de más volna a helyzet akkor, ha vagy az egyiknek, vagy a másiknak még a vihar kitörése előtt megcsendülne a füleiben ezen kis dalocska, és hangosan lélekből el kezdene énekelni: „Szeressük egymást gyerekek, minden percért kár, az élet úgyis tova száll.” Ezek a rezgésszámok biztos hatással lesznek és vannak a másik lélekre is. Lehet, hogy először csodálkozást és gúnyt váltanak ki, azután mosolyt, no és ha az egyik fél egyáltalán nem hajlandó veszekedni, a másik pedig már mosolyog, akkor már jól van, akkor már egy meg egy, egyenlő lesz eggyel, mert boldog házas élet csak ott lehet, ahol egy meg egy, vagyis a férj és a feleség egyet képez. Ahol az összeadás eredménye kettő, ott már baj van. Az Atya másképp számol! Sajátítsuk el az Ő matematikáját, az Ő összeadási rendszerét.

Nézzünk most egy másik példát, amely szintén gyakori, mert minden családban előfordul. Tudni kell, hogy családi élet csak az embereknél van azért, mert a jóságos Atya ott akarja kihozni az emberekből a szeretetet, mert az ember, a szeretetnek a legnagyobb ellensége! Ezért van az, hogy Ámornak a nyila előbb-utóbb mindenkit eltalál és családalapításra ösztönöz. Már most, akik az előbbi életükben nem szerették egymást, vagy ellenségek voltak, azokból minden családban legalább ketten élnek egymás mellett. Ezek felismerhetők arról, hogy vagy állandóan hadilábon élnek egymással, vagy nem szólnak egymáshoz, és a helyzetet legtöbbször úgy oldják meg, hogy széjjelmennek. De ez nem megoldás, mert akkor egy következő életben újból összekerülnek majd, mint családtagok, de még rosszabb körülmények között, mert a mindenségben minden ismétlő iskola egyre nehezebb és nehezebb azért, hogy egyszer mégis csak kihozza az emberből a szeretetet. Hiába minden ellenszegülés, minden csökönyösség, minden makacskodás, nekünk egyszer mindenkit szeretnünk kell és pedig egyformán, és minél később történik ez, annál többet szenvedünk.

Nagyon jót sokat ad tehát nekünk ez a kis dalocska, amikor azt mondja: „Szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár, az élet úgyis tovaszáll!” Ha tehát a családtagom, testvérem gyűlöl, gőgös, irigy, akkor a legnagyobb oktalanság, ha én is olyan vagyok és zúgolódok. Ha pedig nem szól hozzám, akkor legalább úgy szeressem, mint azt a kiscicát, amely szintén nem szól hozzám, de én mégis becézem, és szólok hozzá!

Végül még egy példa. Egy táborba összetömörülnek egy eszmének a hívei, mert többen, sokan akarnak egy úton haladni. És ekkor mi történik? Mivel nem egyformán látják az igazságot, különböző vélemények alakulnak ki köztük, és az egyik, a saját véleményét rá akarja erőszakolni a másikra, vagy többekre, vagy többen egyre stb. Emiatt éles szócsatákat vívnak, ellenségekké lesznek és szétválnak. Pedig de másképp lenne, ha legalább csak az egynek eszébe jutna közülük e kis dalocska, és jóakarattal rázendítene: „Szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár, az élet úgyis tovaszáll!” Erre tanít bennünket az egyik szellemtestvérünk is, aki mindig azt mondja nekünk: „Gyerekek, szeressétek egymást!”

Budapest, 1933. 9. 28.