Szőlőmunkások - Ki a Fiú, és miként jön hozzánk?

A szőlőmunkásokról szóló példázatában, amikor a szőlőmunkások megvertek, megköveztek és meg is öltek egynéhányat a figyelmeztető szolgákból, akkor azt mondta a mi Ununk, Jézusunk, hogy: „Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.” (Máté 21,37-39; Lukács 20,14)

Látszat szerint ezen sorokhoz nem is kell magyarázat, mert hiszen tudjuk, hogy itt Jézus megöletéséről van szó, és az akkori gonosz főpapok, írástudók és vének voltak az akkori gonosz szőlőmunkások. Mi tehát úgy gondoljuk, hogy ehhez a megtörtént eseményhez nekünk semmi közünk. Ez már a múlté! Csakhogy Jézus Urunk azt mondja: „Ég és Föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Máté 24,35; Lukács 21,33), vagyis az Ő beszédei nem lehetnek a múlté soha! Azok örökké, tehát most is érvényesek!

Ha pedig az Ő beszédei most is érvényesek, akkor kell, hogy most is legyenek gonosz szőlőmunkások, tehát kell, hogy az Isten most is küldje az Ő Fiát, és kell, hogy most is megöljék Őt! Kérdés tehát, hogy mikor, miképpen küldi el az Isten most is az Ő Fiát, és miképpen ölik meg Őt a gonosz szőlőmunkások most is? Ez napjaink legfontosabb rejtvénye, melyet már régen még kellett volna fejtenünk, mert akkor nem jutottunk volna a mai tarthatatlan helyzetbe, és nem várna ránk még valami rosszabb.

A rejtvényt úgy fejtjük meg, hogy a megfelelő a megfelelő szavak helyébe a megfelelő fogalmakat tesszük. A Fiú szónak megfelelő fogalom nem más, mint a Szeretet, Alázat és a hitből jövő Tudás. Mert hiszen Jézus maga a megtestesült Szeretet, Alázat és Tudás. Behelyettesítés után az előbbi kérdés így fog hangzani: „Mikor, miképpen küldi el az Isten most is a Szeretetet, Alázatot és Tudást és miképpen ölik meg ezeket a gonosz szőlőmunkások most is?”

Hogy az elküldött Fiúban most nem a személyt kell látnunk, azt maga Jézus Urunk is megmondja, amikor így beszél: „A munkások meglátván a Fiút” (Máté 21,38) Ezen szavak szerint az akkori szőlőmunkások, főpapok, írástudók és a vének meglátták volna Jézusban az Isten Fiát? Nem! Ők csak az Ő nagy alázatát, a végtelen szeretetét és a mindnyájukat felülmúló tudását látták meg, és ezek voltak nekik ellenszenvesek, ezeket akarták megölni. Hiszen ha Jézus hozzájuk hasonló gőggel, bosszúállással, hatalommal, dicsőséggel és földi kincsekben gazdagon jött volna, akkor elfogadták volna Isten Fiának. Így azonban nem! Így nem kellett nekik!

Hogy az akkori gonosz szőlőmunkások, főpapok, írástudók és a vének, nem látták meg Jézusban az Isten Fiát, annak világos bizonyítéka, hogy meg akarták Őt ölni azért, mert Isten Fiának merte magát mondani. (János 5,18 és 19,7) Ha már most, Máté 21,38-ban is a Fiú szó helyébe tesszük a Szeretetet, Alázatot, Tudást, akkor a rejtvény ismét világosabb lesz. Vagyis ez a mondat így fog hangzani: „De a munkások meglátván a Szeretetet, Alázatot, és a Tudást mondának maguk közt: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.” Ők érezték, hogy az Isten országán, vagyis a szőlőben való munkálkodást át fogja venni a Szeretet, Alázat és Tudás. Azért akarták ezeket megölni, hogy a bennük levő gőg, gyűlölet és a tévelygő hit örökölje a szőlőt, illetve a mennyek országán való munkálkodást.

De rövidlátóságukban elszámították magukat. Nem gondoltak arra, hogy az Szeretetet, Alázatot, Tudást nem lehet megölni, legfeljebb rövid időre el lehet némítani, és az feltámad oly erőben, hogy az áthatol a bezárt ajtókon, falakon, azelőtt nincs zár, nincsen lakat, nincs akadály. A rejtvény nehezebb része meg van fejtve, vagyis látjuk, hogy Isten a Szeretetet, Alázatot, Tudást küldi a gonosz szőlőmunkásokhoz, vagyis a gőggel, gyűlölettel, tévelygő hittel teli írást magyarázókhoz és a megismerésben vénekhez, a megismeréssel rendelkezőkhöz.

Mikor van ez az idő? Akkor, amikor a szőlőmunkások nem tudják és nem is akarják beszolgáltatni a Szeretetnek, Alázatnak és Hitnek a gyümölcsét, amikor a bennük levő gőg, gyűlölet és tévelygés következtében az emberek foglyai a bűnnek, amikor az emberek vakok, mert nem látják a Szeretetet, Alázatot, a megismerést, amikor az emberek le vannak sújtva, és meg vannak kötözve a bűntől, gőgtől, hitetlenségtől, gyűlölettől, amikor nincsen örömük, jókedvük a szegény, kereső, kutató lelkeknek, amikor a gyászolók vigasztalatlanok, mert gyászolják az eltűnt anyagot, ha az anyag eltűnik a szemeik elől vagy a kezeikből és nincstelenekké lesznek, amikor nincs, aki meggyógyítsa a töredelmes, bűnbánó szíveket, nincs, aki bekösse a megtört szívek sebeit.

Ilyen állapot volt 1932 évvel ezelőtt. Ezért mondja a mi Urunk, Jézusunk: „Elküldött és felkent engem az Úr, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, a vakok szemeinek megnyitását, a megkötözötteknek megoldást, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessek a szegényeknek örömöt, és az Úr jókedvének esztendejét. Hogy megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a megtört szíveket bekössem.” (Ézsaiás 61,1.2 és Lukács 4,18-19) Ez a bűnnel teljes, tarthatatlan állapot, vagyis a beteljesedés ideje volt akkor, és van ma is. Az Isten ilyenkor küldi a Szeretetet, Alázatot, Tudást, ezért mondja Pál apostol: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta az Isten az Ő Fiát. (Gal. 4.4)

Miképpen küldi el az Isten a Szeretetet, Alázatot, Tudást a gonosz szőlőmunkásokhoz? Testbe öltözött szellemek által, akik vállalkoznak erre a misszióra, és embereknek születnek le. Akkor, 1932 évvel ezelőtt, azért vállalkozott erre a legtisztább, legmagasabb teremtett szellem is, és az Isten azért küldte le az Ő legkedvesebb szellemgyermekét, a mi Urunk, Jézusunkat, hogy Ő ne csak a gonosz szőlőmunkásoknak adjon megváltó példát, hanem példát adjon a többi, magasabb, tisztult szellemnek is azért, hogy azok ne maradjanak meg állandóan az általuk elért magasságukban, ne tekintsék az Ő elért dicsőségüket zsákmánynak, és ne maradjanak annak az állandó őrzői. Ezért írja Pál apostol is Jézusról, hogy: „Mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén.” (Filip. 2,6-7)

Ezért, ha látunk magunk között, az Istentől elfordult, elvetemedett emberek között feddhetetlen, tiszta, szeplőtelen embereket, kik fénylenek, mint a csillagok, akkor lássuk bennük Jézus munkatársait, a szeretet, alázat, és tudás terjesztőit, és legyünk szintén ilyenek. Erre hív fel mindnyájunkat Pál apostol ugyanezen szavakkal (Filip 2,15), valamint erre hívnak fel bennünket, spiritisztákat is az összes tanító szellemtestvéreink, mert a spiritiszták ezen kornak az utolsó szőlőmunkásai és egyúttal az Úr Jézus munkatársai.

Erre vállalkozott mindenki, akit annyira húz a lelke a spiritiszták közé, de sajnos ezt sokan nem hiszik el, mert erre nem emlékeznek. Ők csak a tudás után vágyakoznak, viszont szeretetet, alázatot adni nem akarnak, ezért ők elbuknak, ők nem spiritiszták. Az igazi spiritiszta Isten küldötte, a szeretet, alázat és tudás terjesztője, és nem bántja az, ha a gonosz szőlőmunkások meg akarják ölni az ő szeretetét, alázatát, tudását a gúnnyal, üldözéssel.

Máté 21,39; Lukács 20,15 szerint a gonosz szőlőmunkások előbb kivetették, azután megölték Őt. Márk 12,8 szerint pedig előbb megölték, azután kivetették a szőlőn kívül, ami mindegy, mert ha nálam, az én szőlőmben megölöm a szeretetet, alázatot, tudást a gőggel, gyűlölettel, hitetlenséggel, akkor kivetem azt magamból, a szőlőmből és megfordítva, ha kivetem a szeretetet, alázatot, tudást a szőlőmből, magamból, akkor megölöm azt a szőlőn kívül, máshol is. Ekképp történik a megöletés és kivetés ma is.

Budapest, 1932. 4. 28.