Jézus nem bízta meg Pétert anyaszentegyház-alapítással
Jézus Atyja a mi Atyánk, mi tehát testvérei vagyunk Neki és egymásnak. Jézus a mi legnagyobb testvérünk azt mondja nekünk most is: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5,48) Miután mi sohasem lehetünk olyanok, mint a mi Atyánk, mert hiszen maga Jézus is elismeri, hogy az Ő Atyja nagyobb Nálánál (János 14,28), tehát kérdés, miképp értsük mi ezt a tökéletességet, amit el kell érnünk? Mivel Jézus azt is mondja, hogy a mi mennyei Atyánk egyformán szereti az igazakat és a hamisakat. (Máté 5,45), tehát világos, hogy a feltétlenül elérendő tökéletesség úgy értelmezendő, hogy mi is egyformán szeressük azokat, akiket a mi gőgünkben hamisaknak ítélünk. Ezt a tökéletességet elérhetjük, sőt el is kell érnünk, csakhogy előbb el kell hagynunk a szeretetlen ítélgetést!
Jézus Urunk látta, hogy azok, akik UTÁNA keresztényeknek mondják magukat, egymást meg fogják ítélni, látta, hogy minden keresztény önmagát egyedüli igaznak, egyedül üdvözítőnek fogja tartani, de már az egyik keresztény a másik keresztényt hamisnak fogja megítélni. Sőt látta előre, hogy ez a szeretetlen ítélgetés odáig fog fajulni, hogy az egyik keresztény nem tekinti kereszténynek a másikat, és ez annyira elmérgesedik, hogy az egyik keresztény kétségbe vonja, letagadja a másik kereszténynek a létjogosultságát, és a keresztényeknek az lesz a legfőbb igyekezetük, hogy egymást kiirtsák a Föld színéről a Jézus, a szeretet nevében.
Hogy a keresztények egymást halálra üldözték, egymást fegyveresen irtották, azt bizonyítja az elmúlt századok vallástörténelme, hogy pedig a keresztények még most is gyűlölik egymást, azt bizonyítják azok a gyűlöletes kirohanások, amelyek elhangzanak a keresztény templomokban, a keresztény szószékekről a keresztények ellen, és amelyekkel már az újságok is foglalkoznak napjainkban.
Mi most a tulajdonképpeni oka a keresztények között dúló ádáz, gyilkos gyűlöletnek? Ez az ok nem más, mint a szeretetlen ítélgetés! Belőle fakad az örökös, olthatatlan gyűlölet, a gyilkos testvérharc, belőle nyílnak a vérvirágok. Azért foglalkozik a szeretetlen ítélgetéssel a mi legnagyobb testvérünk, a mi Urunk, Jézusunk a hegyi beszédben oly részletesen, hogy szavaival elrettentsen bennünket ettől a halálos, illetve halált okozó bűntől.
Máté 7,1-5-ben azt mondja az egymást gyűlölőknek, így a keresztényeknek most is: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Vagyis ne ítéljétek meg egymást hamisnak, hogy a világ részéről is valamennyien hamisaknak ne ítéltessetek! Megmondatott! Bekövetkezett! „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek.” Azaz, ha ti egymást hamisnak ítélitek, azonképpen a világ is titeket, valamennyieteket hamisaknak fog megítélni! Megmondatott! Bekövetkezett! „Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” Vagyis, ha gyűlöletet mértek, gyűlöletet mérnek nektek is! Megmondatott! Bekövetkezett! „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” Vagyis, miért nézed te elítélő szemmel a bűnös dogmákat, a másik keresztény felekezetnél, amikor a nagyobb, a bűnösebb dogmát, amely a saját egyházadban van, nem veszed észre? Megmondatott! Bekövetkezett! „Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott ímé, a te szemedben gerenda van?” Vagyis, m módón mondhatod te a másik keresztény egyháznak: Hadd vessem ki a bűnös dogmát a te tanításaidból, holott, ímé a te tanításaidban még bűnösebb dolgok, dogmák vannak? Megmondatott! Bekövetkezett! „Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” Vagyis, te képmutató keresztény egyház vesd ki előbb a gyűlöletet a te vasárnapi prédikációidból, és akkor gondolj arra, hogy kivessed az önzést, önérdeket, önszeretetet a másik keresztény egyházból! Megmondatott! Bekövetkezett!
Ha tudjuk most már, hogy a keresztények közötti gyilkos, halálos gyűlöletnek az oka a szeretetlen ítélgetés, hogy egymást hamisnak ítélgetik, akkor a további, természetes kérdésünk az, hogy honnan keletkezett ez a szeretetlen ítélgetés? Vagyis mi adja a jogot az egyik keresztény egyháznak ahhoz, hogy magát egyedül igaznak, egyedül üdvözítőnek tekintse, a többiekről pedig egészen határozottan kijelentse, hogy ezek hamisak?
Amint azt A pokol kapui és a mennyek országának kulcsai című fejezetben láttuk, hogy az Ő legelső tanítványai félreértették az Ő szavait, vagyis akképpen magyarázták ki azokat (Máté 16,18-19), hogy Ő megbízta őket egy egyedül igazi, egyedül üdvözítő anyaszentegyháznak a megalakításával. A megnevezett fejezetben láttuk, hogy az lehetetlen. Mert Ő egy olyan anyaszentegyházat akar, amelynek minden egyes tagja a kőszikla Péterhiten áll, amelynek tagjait nem emberek vezetik, hanem a kőszikla Péterhit, amelynek tagjain nem emberek uralkodnak, hanem a kőszikla Péterhit, amelynek tagjain nem vesznek diadalmat, erőt, a különféle bűnök, és végül, amelynek tagjai egyénenként és összesen bírják, illetve magukban hordják a mennyek országának a kulcsait, a SZERETETET és ALÁZATOT.
Ez a három ismertető jele van annak az egyháznak, amelyre Ő azt mondja, hogy: Ez az Ő egyháza! Vagyis az Ő egyházának minden tagja: 1. A kőszikla Péterhiten áll. 2. Egyetlen egy tagján sem vesz diadalmat, erőt a bűn. 3. Minden tagja magában hordja a mennyek országának a kulcsait, a SZERETETET és ALÁZATOT! Természetes, hogy ebbe az egyházba tartozhat minden ember a Földön, bármilyen vallású is legyen, jobban mondva bármilyen keretben is legyen!
Péternek és az első tanítványainak az utódai azonban ezt elismerni nem akarják, pedig Jézus Urunk világosan kijelenti Máté 16,18-ban, hogy: „Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat.”, vagyis ÉN magam alapítom az ÉN anyaszentegyházamat. A mi legnagyobb testvérünk, a mi Urunk, Jézusunk, tehát nem mondta azt, hogy te Péter, és a te utódaid, ti alapítsatok egy egyedül igaz, egyedül üdvözítő anyaszentegyházat, hanem határozottan kijelentette, hogy Ő maga alapít egy anyaszentegyházat, az pedig, az Ő anyaszentegyháza lesz. Gyarló embert már csak azért sem bízhatott meg anyaszentegyház alapítással, mert tudta, hogy abból örökös veszekedés, háborúság lesz, tudta, hogy a gyarló ember az ő megbízásából monopóliumot fog csinálni, és Őreá hivatkozva üldözni, gyilkolni fogja testvéreit.
1934 évnek kellett elmúlni, hogy mi végre tudjunk olvasni a Bibliában, és megértsük Jézus igazi szándékát, hogy Ő az anyaszentegyház alapítási jogát magának tartja fenn. Hogy kizárólag csak Ő alapít egy anyaszentegyházat, és hogy ennek az ÁLTALA alapított anyaszentegyháznak nem lesz más neve, csak egyszerűen: Az Ő ANYASZENTEGYHÁZA! Azért mondja Péternek, hogy én magam alapítom az én anyaszentegyházamat! Tehát az emberek által alapított összes, földi anyaszentegyházak közül egy sem lehet az Ő anyaszentegyháza! Az emberek által alapított egyházak mondhatják magukat egyedül igazinak, egyedül üdvözítőnek, de nem mondhatják magukat az Ő anyaszentegyházának, mert az Ő anyaszentegyházába csak azok tartoznak, akik mindent csak SZERETETBŐL cselekednek, és semmit sem tesznek önérdekből, önzésből, önszeretetből, akikben nincsen kölcsönös gyűlölet, csak HIT, SZERETET, ALÁZAT.
Mindaddig tehát, amíg én azt mondom, hogy én katolikus, református, evangélikus vagyok, vagy baptista, adventista, pünkösdista stb. vagyok, és a többieket szeretetlenül megítélem avval a szóval, hogy: „Mind hamisak!”, mindaddig nem tartozom az Ő anyaszentegyházába, amely láthatatlan, mert nincs látható emberi hierarchiája, és az egyházi adója a HIT, SZERETET, ALÁZAT!
Csak, ha a Földön levő összes anyaszentegyházak, vallások, felekezetek, szekták, gyülekezetek abban a tudatban fognak élni, hogy valamennyien hamisak, mert egyedül igaz csak a mi Urunk, Jézusunk anyaszentegyháza, csak akkor lesz nemcsak köztük, de az egész Földön szeretet és béke.
Budapest, 1934. 11. 15.